Itt kezd

Az önismeret kutatása: Út a személyes fejlődéshez

Az önismeret a személyes fejlődés és a jóllét alapköve. Lehetővé teszi az egyén számára, hogy jobban megértse saját érzelmeit, gondolatait, viselkedését, valamint azok hatását önmagára és másokra.[1, 2, 3, 4] Az önismeret nem egy statikus állapot, hanem egy folyamatos felfedezés, amely elkötelezettséget és őszinteséget igényel önmagunkkal szemben.[5] Az önmagunk megértésére irányuló tudatos erőfeszítés elengedhetetlen ahhoz, hogy szándékosan alakítsuk személyes fejlődésünket. Az önismeret hiányában a növekedésre irányuló törekvések félrecsúszhatnak vagy hatástalanok maradhatnak, mivel nem alapulnak a saját erősségeink, gyengeségeink, értékeink és motivációink mély megértésén.

Egy kilenc lépésből álló strukturált folyamatot követve végezhető el az önismereti kutatás. Ez a módszeres megközelítés segít a személyes felfedezés összetett feladatának átláthatóbbá és irányítottabbá tételében, növelve ezzel a jelentőségteljes felismerések elérésének valószínűségét.

A következőkben részletezett lépések egy átfogó keretet biztosítanak az önismeret elmélyítéséhez.

Felhasznált források:

  • [1] Csíkszentmihályi, M. (2015). Flow: A tökéletes élmény (8. kiadás). Akadémiai Kiadó.
  • [2] Goleman, D. (1995). Érzelmi intelligencia. Háttér Kiadó.
  • [3] Rogers, C. R. (1995). A személyiség kibontakozása. SHARK-PRINT Kft.
  • [4] Maslow, A. H. (1970). Motivation and Personality. Harper & Row.
  • [5] Frankl, V. E. (2015). …mégis mondj igent az életre! Egy pszichológus élményei a koncentrációs táborban. Park Könyvkiadó.
  • [6] Neff, K. (2011). Önmagaddal való könyörület. Kulcslyuk Kiadó.
  • [7] Buckingham, M., & Clifton, D. O. (2001). Now, Discover Your Strengths. The Free Press.
  • [8] Seligman, M. E. P. (2002). Authentic Happiness: Using the New Positive Psychology to Realize Your Potential for Lasting Fulfillment. Free Press.
  • [9] Hogan, R., & Hogan, J. (2007). Inside Assessment. Hogan Press.
  • [10] Deci, E. L., & Ryan, R. M. (2000). Self-determination theory and the facilitation of intrinsic motivation, social development, and well-being. American Psychologist, 55(1), 68–78.
  • [11-34] (Eredeti források a felhasználó által korábban megadott kutatási anyagokból, itt nem részletezve a terjedelmi korlátok miatt.)
  • [35] McCrae, R. R., & Costa, P. T. Jr. (1999). A Five-Factor Theory of Personality. In L. A. Pervin & O. P. John (Eds.), Handbook of personality: Theory and research (2nd ed., pp. 139–153). Guilford Press.
  • [36] Piedmont, R. L. (2010). The NEO-PI-R: Clinical and research applications. In J. R. Graham (Ed.), Handbook of personality assessment (pp. 178–207). John Wiley & Sons.
  • [37] Anastasi, A., & Urbina, S. (1997). Psychological testing (7th ed.). Prentice Hall.
  • [38] Jung, C. G. (1971). Psychological types. Princeton University Press.
  • [39] Myers, I. B., McCaulley, M. H., Quenk, N. L., & Hammer, A. L. (1998). MBTI Manual: A guide to the development and use of the Myers-Briggs Type Indicator. Consulting Psychologists Press.
  • [40] Pittenger, D. J. (1993). Measuring the MBTI … And Coming Up Short. Journal of Career Planning and Employment, 54(1), 47–52.
Share This